Lee Jeffries egy angliai fotós. Angliában nagyon sok fotós él. A világon pedig még több.
Sőt mi több, jó fotósokból is akad nem kevés kicsiny bolygónkon. Akkor miért is kiemelkedő az ő művészete? Nos, azért, mert egy olyan oldalát mutatja meg az életnek, amit nagyon sokan figyelmen kívül hagynak, próbálnak nem észrevenni. Ami pedig nem más mint a hajléktalanok élete. Az életében és a művészetében a forduló pontot egy hajléktalan lánnyal való találkozás jelentette. Lefotózta a lányt mialatt az egy hálózsákban feküdt. Ezután késztetést érzett, hogy beszélgetésbe elegyedjen vele. Ez az élmény hozta meg a változást, és innentől kezdve váltak a hajléktalanok a fotói/portréjai alanyává. Ám nem csupán fényképeket készít róluk, ugyan úgy beszélget velük, mint ahogy a legelső lánnyal tette. Mikor legelőször láttam a most következő képeket, be kell valljam, kicsit sokkolt, és nem igazán tudtam mit is érzek a képekkel kapcsolatban. Viszont most megértettem, mi is az a művészet, mi is az az emberség.