“A szárnyán többé toll se lendül és csak fent ül, egyre fent ül,
Ajtóm sápadt Pallaszáról el nem űzi tél, se nyár,
Szörnyű szemmel ül a Holló, alvó démonhoz hasonló,
Míg a lámpa rája omló fényén roppant árnya száll
S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll,
Fel nem röppen, – soha már!”

Ezek a sorok feltehetően sokaknak ismerősen csengenek. Edgar Allan Poe: A Holló c. versének
utolsó versszaka ez. Hogy hogyan jön ez az idézet soron következő filmajánlónk elejére, azt
megtudhatjátok, ha tovább olvassátok ezt a posztot. 😉

A holló (The raven)

Poe hátborzongató és bizarr történetek írója. Kevesekhez jut el a a munkássága, de akik értik a kortárs művészetet, azoknak tetszik, ahogyan a sötétséget ábrázolja műveiben. Egészen addig, amíg egy gyilkos az ő történeteit/gyilkosságait meg nem eleveníti Boston utcáin. Fields nyomozó jártas Poe műveiben, így rögtön felfedezi a hátborzongató hasonlóságot, és felkéri a költőt, segítsen neki a nyomozásban. Edgar belemegy a dologba, ám a dolgok kezdenek elfajulni, mikor egy beteges játékra hívja őt a gyilkos. Minden tetthelyen nyomokat, részleteket hagy neki hátra, és rá kell jönnie miket rejtenek a feladványok, és elbeszéléseket kell írnia a helyi lapba, mintegy újra kell írnia az eddigi műveit, kiegészítve a gyilkos kézjegyének nyomaival. Hogy hány holttesten át vezet az út, hogy hősünk rájön-e a gyilkos kilétére, és hogy milyen beteges indíttatásból választja ezt a módot a gyilkolásra az elkövető, derítsétek ki Ti!
Mikor legelőször láttam az előzetesét, nagyon megörültem, mert nagy potenciál volt a filmben. Az első 30-40 percben talán(!) egy kicsit lagymatagnak tűnt a film -bár élvezhető volt-, viszont a következő több mint egy óra kárpótol érte. Ha borzongani vágyik az ember szívesen ajánlom. Krimi, thriller, egy kis horror és még egy kis művelődés is. Ennél szerintem nem kell több egy péntek estére!