A mai filmajánlónk egy kicsit más lesz mint az eddigiek. Egyik olvasónk küldte be nekünk, és szerintünk jó lett, így elétek tárjuk a munkáját! Örülünk neki, hogy másoknak is tetszik amit csinálunk. Ha pedig nektek is lenne hasonló ötletetek, vagy bármilyen irományotok, vegyétek fel velünk a kapcsolatot!

Így ért véget a nyaram

Jelen filmelőzetes tárgya több szempontból is üdítő színfolt lehet a minőségi filmkedvelők palettáján, azonban van egy tulajdonsága, mely különösen kiemeli: mégpedig az, hogy a film orosz. Ez így önmagában még nem lenne rendkívüli, ám a fiatalabb korosztály tagjai, akik kimaradtak a szocializmus évei alatt hazánkba tömegesen áramló, silány minőségű, és propaganda jellegű szovjet filmekből, valószínűleg egy kezükön meg tudják számolni, hogy hány olyan filmet láttak, amely Földünk legnagyobb országában készült.

A zord, ámde szépséges orosz tajga kietlen északi vidékén járunk, egy meteorológiai állomáson. Itt ismerhetjük meg a film két főszereplőjét, Pavelt és Szergejt. A két szereplő tökéletes ellentéte egymásnak: Szergej tapasztalt és öreg meteorológus, akit az ingerszegény táj mogorvává és bezárkózottá tett, Pavel viszont fiatal, tapasztalatlan és felelőtlen, aki csak a nyarát tölti az állomáson, lehetőséget látva arra, hogy írói tehetségét kibontakoztassa. A szakadózó vételű rádión – amivel a világgal tartják a kapcsolatot – egy napon lesújtó hír érkezik Szergej számára, amit azonban nem tud átvenni, így Pavelnek jut a feladat, hogy továbbítsa az üzenetet idősebb kollégájának. Ezt azonban egyszerűen nem képes megtenni, helyette inkább hazudik az üzenetről. A hazugságai lassan paranoiába kezdik vinni őt, a két ember közötti levegőt pedig félelem, gyanakvás, és düh kezdi megfertőzni.

Alapvetően a film műfaja lélektani dráma, amely azonban a történet lassú előrehaladtával fokozatosan megy át thrillerbe, hogy aztán egy katartikus befejezéssel ismét visszaváltson drámává. A film meglehetősen hosszú (130 perc), az események pedig lassan peregnek, ám egy pillanatra sincs megállás: a feszültség nagyon lassan, de folyamatosan növekszik, ami a nézőt is egyre izgatottabbá teszi.

A fent leírtak ellenére, a filmet csak olyanok nézzék meg, akik szeretik a lassú, és mély érzelmekkel fűtött, komoly mondanivalóval rendelkező, művészi jellegű filmeket, mert akik egy megszokott értelemben vett thrillert várnak, azoknak valószínűleg csalódniuk kell majd. Az Így ért véget a nyaram egy remek film, ami kihagyhatatlan darab mindazoknak, akik nyitottnak érzik magukat a műfaj felé.