Mostani bejegyzésünkben folytatni szeretném a nem oly’ rég elindított Nosztalgia rovatunkat. (Első cikkünket ebben a kategóriában ITT megtaláljátok.) Az elkövetkezendő percekben egy fiatal, kissé duci, de nagyon is szerethető fiatal kisember, Louie mindennapjairól szóló rajzfilmről lesz szó. Remélem többen már fel is idézték magukban kiről fog szólni eme cikk. Akik még nem, vagy egyáltalán nem ismeri ezt a sorozatot, az most jól figyeljen! 🙂

Louie élete (Life with Louie)

Louie egy 8 éves kisfiú, aki egy nagy családban nőtt fel. Olyan nagyon nélkülözniük nem kell, viszont a középosztály alsó régiójába tartoznak. Tíz testvére van, habár a legtöbbet nem igazán mutatják a 3 évad alatt. Kisöccse, Tommy viszont sok epizódban helyet foglal. A sorozatot az idős Louie Anderson meséli el. A legtöbb részt ő maga konferálja fel, visszaemlékezve a gyermekkor éveire. Műfaját tekintve, egy vígjáték, egy komédia, néhol kicsit társadalomkritika, vagy éppen szatíra -már amennyire egy 8 éves gyerek szemén ábrázolt világot lehet annak venni. A komikum forrását nem csak a bizonyos szituációk -ami meg kell hagyni, gyakorta nagyon mókásak-, hanem a karakterek milyensége is adja. Tommy, Louie öccse, egy ártatlan gyerek -persze néha ő is csíntalan mint a legtöbb lurkó-, és folyton elszenvedi az idősebb testvér ugratásait. Louie persze ennek ellenére sokszor nagyon is éretten viselkedik. Néha érettebben is, mint egy átlag 8 éves srác -a részek végén gyakran von le tanulságot. Valamint jó humora van. Ezt nem is egy részben tapasztalhatjuk. Ora, az anyjuk, az egyik legjószívűbb karakter az egész “rajzfilm-univerzumban”. Csak a családjáért él; szinte bármikor látjuk, süt-főz-takarít -mint az egy, a XX. század közepén élő háziasszonytól el is várható. Viszont számomra a leghumorosabb, és a legkedvesebb karakter, az az apa, Andy Anderson. Megélte a II. világháborút, és folyamatosan erről mesél(ne) a család többi tagjának. Viszont (és nem csak e téren) mindig nagyot mond. Ezek a történetek minden részben hangos nevetésre adnak okot a néző fél számára. Gondolok itt pl. olyan dolgokra, hogy: “3 évesen álltam munkába, 5 évesen pedig, már 3 állásom volt, mert nekem kellett eltartani a családot…”. (Most persze lehet hogy én is túloztam kicsit, de ha jól emlékszem, valahogy így szólhat az idézet. 🙂 )
Erről a klasszikus remekműről tényleg nem írnék többet, mert ez olyasfajta dolog, amit az ember saját maga kell felfedezzen -már persze ha eddig ezt még nem tette volna.
Mindenkinek jó időtöltést, és fájó rekeszizmokat kívánok hozzá!